Universitas Szimfonikus Zenekar
| Fani | 10 |
|---|---|
| Žanri |
Ieteikt
Biogrāfija
A Szegedi Tudományegyetem történetében az 1990-es évek előttről nincs olyan nagyobb hangszeres együttesről tudomásunk, mely állandó jelleggel jelen lett volna az Egyetem kulturális életében. (Az Egyetemi Énekkar azonban már 1925-től működött, és működik napjainkig).
Az 1958-59-es tanév során Szekszárdy Tamás koncertmester vezetésével megalakult egy orvosi kamarazenekar, amely azonban szinte kizárólag vonósokból állt (6 prím, 4 szekund, 3 brácsa, 3 cselló, 1 bőgő). A tagok pár kivételtől eltekintve mind orvostanhallgatók voltak. A zenekar eredetileg egy tánccsoport hangszeres kíséretéhez alakult, azonban az évek folyamán önálló együttessé nőtte ki magát, és országhatáron belül és kívül egyaránt nagy sikerű koncerteket adott. Többek között Szlovákiában és Drezdában is adtak kiemelkedő sikerű koncerteket, repertoáruk Vivalditól egészen Bartókig terjedt. Sajnos az a tény, hogy a tagok többé-kevésbé egyszerre végeztek az Egyetemen, illetve a megfelelő utánpótlás hiánya megpecsételte a kamarazenekar sorsát és az együttes az 1963-as év folyamán megszűnt. Ettől kezdve alig-alig van jelen hangszeres kamarazenélés az Egyetem berkein belül. Nagyobb együttesek is legfeljebb csak egy bizonyos alkalomra gyűlnek össze, állandó jelleggel egy sem működik.
A fordulópontot Gyüdi Sándor színrelépése hozza, aki az 1992-93-as tanév őszén a Bölcsészettudományi Kar épületének Auditorium Maximum termében megalapítja az Universitas Szimfonikus Zenekart. Az érdeklődés a zenekar iránt óriási, több, mint 100 ember jelentkezik, még próbajátékot is kell tartani. Ebből is látszik, hogy mekkora űrt pótol be akkoriban ez a zenekar. Az ekkor már diplomás karmester Gyüdi Sándor hatalmas lelkesedéssel lát munkához, és olyan nagyszabású műveket ad elő a zenekarral, mint például Benjamin Britten: Variációk és fúga egy Purcell témára című darabja. A vasárnapi próbák helyszínéül a Vedres István Építőipari Szakközépiskola nagyterme szolgál, hála Békei László igazgatónak, aki maga is aktív tagja akkoriban a zenekarnak. Az együttes aktívan közreműködik az Egyetemi Énekkarral is, közös munkájuk gyümölcse az 1994-es portugáliai kórustalálkozón való részvétel, melyen mind az Énekkar, mind pedig a Zenekar nagy sikert arat. Két év múlva, 1996 novemberében a zenekar eljut az olasz Perugia városába is, ahol egy olasz kórussal és egy olasz karmesterrel együtt szerepel. Az együttes repertoárját ekkor nagyrészt klasszikus szimfóniák, versenyművek és misék teszik ki, minden évben legalább 2-3 koncertet ad, legtöbbször az Egyetemi Énekkarral közösen.
Sajnos Gyüdi Sándor egyéb teendői miatt az 1996-97-es tanévtől már nem tudja vállalni a zenekar dirigálását, de művészeti vezetőként mindvégig a háttérben marad. Ekkoriban a vezénylési feladatokat egy olasz karmester, Marcello Mottadelli végzi, aki egy magyarországi ösztöndíj keretében tartózkodik hazánkban. Ő két évig irányítja a zenekart, tőle a fiatal, tehetséges Cser Ádám veszi át a karmesteri pálcát. Végül 1999 őszén Somorjai Péter az, aki elvállalja a zenekar dirigálását. Ekkoriban azonban már nem minden tökéletes. Nem megfelelő az utánpótlás, több végzett tag nem marad Szegeden, illetve ha Szegeden is marad egyéb teendői miatt otthagyja a zenekart. Somorjai Péter ekkoriban végzi Budapesten karmesteri tanulmányait, megfelelő szervezés hiányában pedig az együttes szétesik, és bár az ezredforduló évében még több, kisebb koncertet ad (műsoron többek között Vivaldi, Schubert és Beethoven művekkel), 2002 februárjában végleg feloszlik.
Ezután három évnyi csend következik a zenekar történetében, mígnem 2005 elején két lelkes fiatal egyetemista, Ambrus Gergely és Gyimóthi Zoltán úgy dönt, hogy megpróbálják "újraéleszteni" az együttest. Gyüdi Sándor, Békei László és a Szegedi Tudományegyetem vezetésének maximális támogatásának köszönhetően felhívásuk lassan, de biztosan vonzza az embereket, és 2005 április 8-án megtarthatják az első próbát a Károlyi kollégiumban. A formálódó együttest ekkoriban Gyimóthi Zoltán irányítja, mígnem 2005 nyarán sikerül megnyerni az akkorra már frissen diplomázott Somorjai Pétert a zenekar élére. Innentől kezdve a zenekar létszáma fokozatosan nő, a próbák helyszíne is megváltozik, a székhely az Egyetem Dugonics téri épületének dísztermébe kerül át. Az újjáalakult Universitas Szimfonikus Zenekar első - hatalmas sikerű - koncertjét 2005. október 24-én tartja, műsorán Schubert művekkel. Ettől az időponttól kezdve egy új időszámítás kezdődik a Szegedi Tudományegyetem kulturális életében. Ismét van amatőr szimfonikus zenekara az Egyetemnek.
Az 1958-59-es tanév során Szekszárdy Tamás koncertmester vezetésével megalakult egy orvosi kamarazenekar, amely azonban szinte kizárólag vonósokból állt (6 prím, 4 szekund, 3 brácsa, 3 cselló, 1 bőgő). A tagok pár kivételtől eltekintve mind orvostanhallgatók voltak. A zenekar eredetileg egy tánccsoport hangszeres kíséretéhez alakult, azonban az évek folyamán önálló együttessé nőtte ki magát, és országhatáron belül és kívül egyaránt nagy sikerű koncerteket adott. Többek között Szlovákiában és Drezdában is adtak kiemelkedő sikerű koncerteket, repertoáruk Vivalditól egészen Bartókig terjedt. Sajnos az a tény, hogy a tagok többé-kevésbé egyszerre végeztek az Egyetemen, illetve a megfelelő utánpótlás hiánya megpecsételte a kamarazenekar sorsát és az együttes az 1963-as év folyamán megszűnt. Ettől kezdve alig-alig van jelen hangszeres kamarazenélés az Egyetem berkein belül. Nagyobb együttesek is legfeljebb csak egy bizonyos alkalomra gyűlnek össze, állandó jelleggel egy sem működik.
A fordulópontot Gyüdi Sándor színrelépése hozza, aki az 1992-93-as tanév őszén a Bölcsészettudományi Kar épületének Auditorium Maximum termében megalapítja az Universitas Szimfonikus Zenekart. Az érdeklődés a zenekar iránt óriási, több, mint 100 ember jelentkezik, még próbajátékot is kell tartani. Ebből is látszik, hogy mekkora űrt pótol be akkoriban ez a zenekar. Az ekkor már diplomás karmester Gyüdi Sándor hatalmas lelkesedéssel lát munkához, és olyan nagyszabású műveket ad elő a zenekarral, mint például Benjamin Britten: Variációk és fúga egy Purcell témára című darabja. A vasárnapi próbák helyszínéül a Vedres István Építőipari Szakközépiskola nagyterme szolgál, hála Békei László igazgatónak, aki maga is aktív tagja akkoriban a zenekarnak. Az együttes aktívan közreműködik az Egyetemi Énekkarral is, közös munkájuk gyümölcse az 1994-es portugáliai kórustalálkozón való részvétel, melyen mind az Énekkar, mind pedig a Zenekar nagy sikert arat. Két év múlva, 1996 novemberében a zenekar eljut az olasz Perugia városába is, ahol egy olasz kórussal és egy olasz karmesterrel együtt szerepel. Az együttes repertoárját ekkor nagyrészt klasszikus szimfóniák, versenyművek és misék teszik ki, minden évben legalább 2-3 koncertet ad, legtöbbször az Egyetemi Énekkarral közösen.
Sajnos Gyüdi Sándor egyéb teendői miatt az 1996-97-es tanévtől már nem tudja vállalni a zenekar dirigálását, de művészeti vezetőként mindvégig a háttérben marad. Ekkoriban a vezénylési feladatokat egy olasz karmester, Marcello Mottadelli végzi, aki egy magyarországi ösztöndíj keretében tartózkodik hazánkban. Ő két évig irányítja a zenekart, tőle a fiatal, tehetséges Cser Ádám veszi át a karmesteri pálcát. Végül 1999 őszén Somorjai Péter az, aki elvállalja a zenekar dirigálását. Ekkoriban azonban már nem minden tökéletes. Nem megfelelő az utánpótlás, több végzett tag nem marad Szegeden, illetve ha Szegeden is marad egyéb teendői miatt otthagyja a zenekart. Somorjai Péter ekkoriban végzi Budapesten karmesteri tanulmányait, megfelelő szervezés hiányában pedig az együttes szétesik, és bár az ezredforduló évében még több, kisebb koncertet ad (műsoron többek között Vivaldi, Schubert és Beethoven művekkel), 2002 februárjában végleg feloszlik.
Ezután három évnyi csend következik a zenekar történetében, mígnem 2005 elején két lelkes fiatal egyetemista, Ambrus Gergely és Gyimóthi Zoltán úgy dönt, hogy megpróbálják "újraéleszteni" az együttest. Gyüdi Sándor, Békei László és a Szegedi Tudományegyetem vezetésének maximális támogatásának köszönhetően felhívásuk lassan, de biztosan vonzza az embereket, és 2005 április 8-án megtarthatják az első próbát a Károlyi kollégiumban. A formálódó együttest ekkoriban Gyimóthi Zoltán irányítja, mígnem 2005 nyarán sikerül megnyerni az akkorra már frissen diplomázott Somorjai Pétert a zenekar élére. Innentől kezdve a zenekar létszáma fokozatosan nő, a próbák helyszíne is megváltozik, a székhely az Egyetem Dugonics téri épületének dísztermébe kerül át. Az újjáalakult Universitas Szimfonikus Zenekar első - hatalmas sikerű - koncertjét 2005. október 24-én tartja, műsorán Schubert művekkel. Ettől az időponttól kezdve egy új időszámítás kezdődik a Szegedi Tudományegyetem kulturális életében. Ismét van amatőr szimfonikus zenekara az Egyetemnek.
